Éjjel van, s fent vagyok úgy kb két órája…
Fotó: Zsömi
Azt mondják, hogy ha megébredsz, akkor valaki álmában jelen vagy 🙂
Nekem viszont a hajnal adja meg azt a nyugalmat s rákészülést a napra, amit másnak a jó nagy alvások, vagy épp a lustulások… Ez ma kissé korai ébredésre sikerült.
Szeretem ezt a csendet, ami ilyenkor körbevesz, s hiszem, hogy mindenkinek van egy olyan napszaka, ami csakis az övé. Igen, az övé! Nem önzőségből, hanem épp ellenkezőleg. Én így senkit nem zavarok fel itthon, minden fiú alszik, addig én elpakoltam, s amit csendesen meglehetett oldani háztartási feladatot azt megtettem. Most meg a klaviatúrát pötyögtetem 🙂 természetesen csendesen, nem olyan régi gépírós formában, csak olyan kézsuhanósan, éppen érintve a gombokat.
Sok minden végigfut ilyenkor az agytekervényeimben. Az elmúlt napok, hetek történései, az írások amik kijöttek belőlem, s minden olyan dolog ami a napi rutin része. Aztán ott a ma a holnap és a többi nap, ami természetesen aktívan fog telni, de egy kis pihenés mindenképpen lesz benne.
Jó ilyenkor ez az egyedüllét (ami nem is olyan egyedüli, hisz pár méteren belül szuszogó hangok hallatszanak a fiúktól) sok minden tisztázódik az ember agyában és lelkében. Felkészít a nap minden részére, s ha bármi történne, mert nálam sokszor kiszámíthatatlan dolgok is közbejönnek, akkor azok elintézése illetve gyors reagálása is ennek köszönhetően megoldott.
Mindenkinek szüksége van pár olyan percre, ami csak az övé a nap 24 órájából…
<3
fotó: Tom Kondor
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: