Van ez a szitu, amit mostanában többet hallok, mint bármi mást.
Nők, akik annak hiszik magukat, de semmi NŐ nincs bennük. Férjeiket megcsalva, majd utána háborogva keltik fel a figyelmet magukra. Rossz irány Mucikáim!
Szóval, amikor többszörösen félrelép valaki, az hibáztathat bárkit, de saját magában kéne elsősorban keresni a hibákat. A miérteket, vagy a mikorokat, stb… Mert ugye ok nélkül nem történik meg, csak úgy, és senki sem kényszeríti bele a másikat. A rosszul működő kapcsolatok és házasságok legnagyobb problémái a kommunikáció hiánya, s a másik kizsigerelése.
forrás: web
Kezdjük ott, hogy mikor érzi az egyik fél, hogy valami nem olyan amilyen, akkor ha szeretet, tisztelet van, akkor a kommunikáció is működik. Tehát két értelmes ember, akik tisztelik egymást és érzéseik is vannak egymás iránt, megpróbálják megoldani s átbeszélni a problémákat, nem pedig kibúvókat találni, hogy ide és ezzel el kell mennem, meg sok a meló, sokáig bent maradok az irodában, vagy éppen jógázni megyek, stb… Hazudni azért, hogy másnál landolj titokban és onnan hazamenni s befeküdni a másik fél mellé…. fúúúúújjjjj! Fordítsd meg, ha a másik tenné ezt veled, az neked hogyan esne?!? Na ugye!
Ami aztán még megdöbbentő számomra, hogy ezen félrelépések nagyobb része a nők oldaláról indul. Szeretőt tartanak, s mindenféle hazugsággal etetik meg a társukat, a férfiakat. Sajnos az elmúlt hónapokban 18 ilyen esetet hallottam az ismerősöktől, s ebből 14 asszonypajtás volt az aki félrelépett… Huh… Nagy a difi!
forrás: web
S leszögezném, hogy a férfiakat eme félresiklott kapcsolatokban ugyanúgy hibáztatom, mert egy rossz házasságban, vagy együtt élésbe beletörődni csupán egy kifogás, a gyerekek miatt pedig végképp! Azok a gyerkőcök akik egy olyan szülői mintát látnak, ahol együtt élnek de a szeretet és a tisztelet hiányzik, abból sokkal nagyobbat sérülnek mint akik különválnak s megpróbálnak boldogok lenni külön külön, az a gyermeknek is jobb, hisz ha a szülein a boldogságot látja, akkor ő is boldog s kiegyensúlyozottabb lesz, nem pedig a játékokba illetve a tanulásba temetkezik, s magányosan próbálja meg feldolgozni azt a feszültséget amit a szülők nem vesznek észre rajta. Na itt a hiba! Mert ugye a gyerekek miatt együtt maradunk című kifogás a legrosszabb amit elképzelni sem tud az a szülő, aki ilyennel takarózik. Sérül a gyerek és sérül a szülő is, de nagyon. Ezek a sérülések sajnos később jönnek ki a gyerekeken, majd amikor már felnőtté válnak… de ez egy másik téma lesz…
forrás: web
Szóval az intelligens nő és férfi (nem aki hangoztatja magáról!) annak az IQ-ja és az EQ-ja is a helyén van, tehát érez és felismer dolgokat. Nem! Nem kifogásokat és hazugságokat, hanem lépéseket tesz mindenki érdekében, de sajnos akkor van probléma, ha ezt egyedül kell megcsinálnia, mert a másik nem partner ebben a dologba, csupán az önzősége hajtja, nem a szeretet és a tisztelet…
Aztán ott vannak azok a bizonyos kapaszkodók. Azokkal jól kell tudni bánni. Ha szeretet van akkor nincs baj, de, ha nincs, csupán a megszokás, vagy a kényelem (s ezt értsd úgy, hogy van akinél a főznek,-mosnak rám, van akinél az eltartanak, van akinél a külsőség a magamutogatás, stb…) illetve a kirakat család szerep.
Kapaszkodók: Mert ugye kényelmes, ha az ember helyett megcsinálnak mindent… Meg hát aki az önállóságot nem ismeri (van aki nem vallja be magának, de nem tud egyedül megoldani dolgokat, egyszerű dolgokat sem) s az elkényelmesedés, a másikra förmedés, s azon uralkodása, illetve a kapcsolatfüggőség, ez mind mind olyan probléma, ami az agyat arra kényszeríti, hogy “kapaszkodjon”… Na de itt jön az intelligencia, amit a boltban nem vehetünk meg csak úgy, hanem azt a szüleink révén s tanulás útján hozzuk magunkkal (nem diploma függő!!) hogy attól a pillanattól fogva hogyan is viselkedik az akinek kapaszkodnia kell a másik félbe. Na nézzük!
Egyik típusa: Amikor rádöbben a hibázott fél, hogy tényleg elveszítheti a másik embert, az addigi társát, férjét, egy félrelépés miatt, pedig ő váltig hitte, hogy nem lesz ilyen s majd túlteszi magát a másik a hibákon, hisz eddig is így volt, s különben is az irányítás illetve az uralkodás királynőjét ki hagyná el párszori félreruccanás miatt… Na aztán jön a kopp, amikor a másik félnél is betelik az a bizonyos lavór (mert a pohár itt már nem elég…) s válni illetve elköltöz(tet)ni szeretne. Akkor a kapaszkodó alanynál valami fény felcsillan az agyban, de nem a szívben sajnos, s próbálkozik, de a tehetetlensége, a szeretet nélkülisége s az addigi uralkodása nem levetkőzhető. Így sajnos belebukik a mutatványba.
Jó tanács: ha vissza szeretnél hódítani egy társat, akit megcsaltál, vagy megaláztál, vagy kihasználtál tartósan, akkor kapd össze magadat, s ha van egy kis eszed, akkor hagyod, ha viszont van a szívedben érzelem, akkor pedig előveszed s kimutatod. Ettől függetlenül, ahol éveken át nem volt szeretet és tisztelet, ott már nem is lesz!
Másik típusa: a kapcsolat függő, aki egy napot sem tud kibírni társ nélkül. Ezért mindent megtesz. Tűr, megalázkodik, hazudik ha kell, csak egyedül ne maradjon, mert akkor kész, összeomlik körülötte minden. Pedig ha kicsit messzebbre látna az orrán túl, mindjárt megnyílna a világ előtte, s még a boldogságot is meglelhetné, ha akarná, s nem szorongna…
Kirakat család típus: Amikor kifelé minden rendben van, de belül meg semmi. (Olyan mint egy szép alma, ami piros és fényes kívülről, de mikor beleharapsz, tele van féreggel… ) Két ember egy házon belül úgy megy el egymás mellett, mintha egyedül lenne. Aztán mikor valahol meg kell jelenni, akkor aztán mindenféle külső álarccal ellátva érkeznek meg s mutatják kín szenvedve hogy minden rendben. Megfeszülnek, s képmutatóak. Aztán mikor hazaérnek, álarcot levetik, s a morc valóság folytatódik. Panaszkodnak a barátaiknak, boldogtalanságukról, de nem tesznek lépéseket egymásért, vagy magukért, csak panaszkodnak, s egy idő után az egyik fél elindul egy vigasztaló úton, keres illetve talál magának valakit, akit kihasznál s a szeretetet amit otthon nem kap meg, azt ott leszívja, majd hazamegy a társához s befekszik mellé minden lelkiismeret nélkül. így mind a két ember megbántva lesz, az akitől kapott szeretetet, de fel nem vállalja, mert hát kifelé az hogy nézne ki, s a másik aki otthon mellette van. Na akkor ennek mi az értelme? Miért nem hiszi el valaki hogy lehet boldog? Na ne, ne jöjjön senki azzal, hogy jó ez így neki, mert ellentétes esetben nem hiszem hogy örülne neki, ha a másik is másnál vigasztalódna. Ha meg mégis akkor ez elég beteges egy felfogás, s nem értek vele egyet!
Na és akkor van az ellentét típus, akinél ha döntés születik, azt véghez is viszi. Ha megcsalták, megbántották, kihasználták, megalázták többször, akkor van az a pont, amikor dönt s eldönt mindent. Nem haraggal, egyszerűen felébred, s tudja, hogy ez nem jó sem neki, sem a másiknak, sem a család többi tagjának. Meglépi, azt amit a hibázott fél nem mert megtenni, mert ő nem is érzi, hogy mit veszíthet, mikor félrelép, vagy a másikat bántja, stb… Na kérem itt jönnek aztán a harcok a hibás fél részéről. Keres kutat, hogy miért, de magában egy pillanatra sem talál hibát. Keresi, hogy a másik hol hibázik, mit csinál, mit tesz, merre jár és kivel, miért érzi jól magát s nem szenved attól, hogy ennek a “kakinak” a vége közeledik.
Hát Mucikáim, innen üzenem nektek, hogy ezen felesleges agyalni, főleg akkor ha nincs is mivel, mert van az, hogy a döntés megszületik, s kinyílik a világ a másik előtt. S van aki ilyenkor jön megy, mint ha ketrecből szabadult volna ki, van aki pedig belefut egy boldogságba, akár azonnal, akár később. Az érzelem ellen tenni semmit nem lehet! Mert ami addig ott nem volt s egy másik helyen meg megvan, és még tisztelet, kommunikáció és egy jó nagy adag mosolygós szeretettel párosul, akkor ott nincs mit tenni, az a vonat elment. El kell fogadni, s elengedni, hisz évekig ott volt, s nem tettetek semmit annak érdekében hogy ott is maradjon. S nem a kikötéseket s mindenféle vitákat kell generálni meg köpködni a másikra mindenhol. Hanem elfogadni hogy ha hibázol, s onnan tovább kell lépni s hagyni a másikat élni!
Én hiszem, hogy a szeretet nem azért van ingyen, mert semmit sem ér, hanem mert megfizethetetlen…. S hogy van az a szeretet ami két embert örökké összetarthat, ott viszont van tisztelet, barátság, küzdés, odafigyelés, együttérzés, kommunikáció, problémamegoldás, IQ és EQ együttesen és a bizalom, amik nélkül nem működik semmilyen kapcsolat sem rövid sem hosszú távon.
“Ha jó a szív, nincs érte és ellene…Nincs belső ingadozás”
forrás: web
Kommentek